Kívül a falon

A regény egy kolostorban játszódik, valamikor a spanyol birodalmi hanyatlás kezdetén, az inkvizíciós időkben. Főhőse két apáca, akit különlegesen erős testi és lelki vonzalom fűz össze. Nagyon nagy a szegénység szerte az országban, aszály, éhínség, mindenféle kór pusztít a vidéken, a kolostorban is szedi az áldozatait, és ebben a reménytelenségben a szentek életének tanulmányozása közben támad egy ötlete a nővérnek, amivel megmenthetné a kolostort. Terve megvalósításában a regény elbeszélője segédkezik, a másik nővér, a ragaszkodás, a feltétlen odaadás, a hűség és a tisztesség megtestesítője, az ő szemén keresztül tárul elénk egy kegyetlen világ, melyben a szerelem, a hit és a tisztaság az egyedüli bizonyság ebben a földi létben. „Szeressük hát egymást, nővérem, előbbre való az mindennél, jólétnél, haszonnál egyaránt, gyarapodjunk, és Istenhez hasonlatosak leszünk, szenvedjük meg együtt sóvárgással teli magányunkat, szenvedjünk egymásban. Nem árullak el, nem adlak el Júdás módjára a ház dicsőségéért, hogy ellenségeid árnyékába bújva hírnévre és haszonra tegyek szert általa. A regény mély emberi érzések hű tükre, át- átszövi a finom erotika, s a lírai hangvételnek köszönhetően talán az inkvizíció által hozott súlyos ítéletek is elviselhetőbbnek hatnak, melyek a régmúltban bevett gyakorlatnak számítottak.