Ma éjjel a falnál alszom

A Vilnius óvárosában élő litván szerzőnő játszi könnyedséggel közlekedik a hétköznapi és a rendkívüli, valamint a nevetséges és a fenséges határmezsgyéjén. Sajátos műfajt hozott létre, mely a klasszikus novellára és a tárcanovellára egyaránt emlékeztet. Anekdotikus-esszéisztikus írásai ugyan a mindennapokból táplálkoznak, mégis kifejezetten derűsek és humorosak. A novellák egy része önéletrajzi ihletésű, ám finom abszurditásukkal rendre túlmutatnak a valós eseményeken. Minden szövege nagy gonddal megkomponált koktél: kerülhetnek bele kitalált vagy valódi rokonok, a vilniusi pályaudvar koldusai, szerelmek, a gyermekkor boldogsága, a felnőtt lét józansága és magánya; a litván függetlenség és önazonosság törékenysége; irodalmi szövegek, melyek íróként, emberként formálták a szerzőt; nagy hallgatások, humor, irónia és bölcs megértés mindenből épp annyi, ami a tökéletes kompozícióhoz kell. A cselekmény hűlt helyén egy realitásból és képzeletből, emlékekből és humorból szőtt sűrű hálóba gabalyodunk, mely menthetetlenül rabul ejti az olvasót.