Mindenkori utolsó világok

A szerző kéziratában arra a kérdésre keresi a választ, vajon az 1945 utáni osztrák irodalom reprezentáns alakjainak – Thomas Bernhard, Ingeborg Bachmann, Peter Handke, Robert Menasse, Christoph Ransmayr – írásművészetében fellelhetők-e a „monarchikusság” szimptomatikus jegyei, és ha igen, akkor milyen modifikációban érdemes beszélni róluk. Az öt reprezentáns osztrák író életművének körülírása mellett a művek történeti-poétikai beágyazódását is igyekszik bemutatni a szerző.