Négylábú barátaim

"Ha elpusztul hűséges kutyánk, amely tizenöt évig kísérte lépteinket, az bizony nagyon nagy fájdalom [...] helyét azonban ismét be lehet tölteni. Igaz, hogy a kutyák a szó legvalódibb értelmében egyéniségek, személyiségek, de azért mégis csak jobban hasonlítanak egymáshoz, mint az emberek. Legmélyebb ösztönrétegeikben, vagyis azokban a vonatkozásokban, amelyek gazdájukhoz való viszonyukat meghatározzák, mégis csak nagyon hasonlóak egymáshoz; ha azonos fajtájú kölyköt szerzünk be, legtöbb esetben felfedezzük, hogy a kicsi lassan ugyanazt a helyet tölti be szívünkben és életünkben, amely régi barátunk távozásával megürült." (Konrad Lorenz) Steinert Ágota életében három tacskó, Pontó, Sziszi és Tristan játszott komoly szerepet, kutya és kutyatartó egymáshoz való kölcsönös ragaszkodása és szeretete azonban állandóságot biztosított az egymást követő ebek sorában. A három négylábú eltérő személyisége kacagtató és megható pillanatokat egyaránt okozott gazdájuknak, ezeknek a pillanatoknak immár a kutyabarát olvasóközönség is részesévé válhat.