Nietzschéről

"... nem tudom, hogy egy filozófus kívánhatna-e egyebet annál, hogy jó táncos legyen. A tánc az ideálja, művészete, áhítata és végső soron egyedüli Ťistentiszteleteť". - (F. Nietzsche: Vidám tudomány, 381. aforizma) A tánc metaforája rávilágít Nietzsche gondolkodásának csapongó, megfoghatatlan mindenütt jelen valóságára. Nemrégiben egy érzékeny kamasz, egy értelmes fiatalember naplótöredékeit olvasgattam. Egyetlen egy mondat nem volt köztük, amelyre ne felelhettem volna Nietzsche válaszaival - vagy éppen kérdéseivel. Akkor, már nagyon sokadszor, ismét felötlött bennem a kérdés, örök "házi feladatként", hogy miképp ragadhatnánk meg Nietzsche életművének lényegét (e profanitás bocsáttassák meg!) a lehető legkevesebb szóval, viszonylagos pontossággal. Talán megkockáztathatnánk, hogy ez a mű az emberi létezés, az életünk hatalmas tezaurusza, értelmező szótára. - (Romhányi Török Gábor)