Nyolcszázezer

A szerző egykori Gulág rabszolgák segítségével rakosgatta össze az 1945 utáni magyar történelem egy sokáig elhallgatott részének, a 800 000 elhurcolt magyar szenvedéseinek darabkáit. A mesélők közt volt katonatiszt, juhászbojtár, gimnazista diák, egyetemista fiatal, akiket a szovjet hatalom és az őket kiszolgáló kommunisták elraboltak, és a Szovjetunióba deportáltak. Mert nemcsak órákat, festményeket és más értékeket raboltak, hanem ártatlan fiatalok legszebb éveit is. De még a háború végeztével is fogságban tartották a fiatal életerős férfiakat és nőket, akik csak 9-10 évnyi kegyetlen rabszolgaság után érkezhettek haza. Itthon, további évtizedekig a szovjetek szolgalelkű hazai bérenceinek közreműködésével csak megfigyelt, nélkülöző, másodrendű állampolgárai lehettek saját hazájuknak.