Orfeusz unokája

Egyik nagyon szép versében nevezi magát Orfeusz unokájának Kassai Franciska joggal. Mert ő minden tekintetben utóda a thrák lantosnak: nem csupán kigondolja és leírja a verset, hanem sok esetben zenével együtt hozza létre azt. És kitharáján (akusztikus spanyol gitárján) kísérve saját magát, meg is szólaltatja az általa dalkölteményeknek titulált termékeket. És más költők műveit is népszerűsíti önzetlenül, mondva és dalolva egyaránt. Orfeusz indulatokat csitított énekével, még a vadállatokat is megszelídítette, majd leszállt az alvilágba, hogy a dal erejével küzdjön a sötétség hatalma ellen. Kassai Franciska ugyanezt teszi a mostani felvilágban (amely mind sűrűbben mutat rokon vonásokat az alvilággal). Az előadóművésznő, költő és zeneszerző életútja és pályafutása sajtója tükrében úgy mutatkozik meg, hogy közben az elmúlt évtizedek történelme is ott sejlik a háttérben. ... "Vallom, hogy a dal is vers és a vers is dal. Voltaképpen a kettő egy. S az a tiszte a költői műalkotásnak, hogy az embert visszavezesse a széttörött egészből az egységbe, és megajándékozza a mára már elfelejtett katarzis élményével." (Kassai Franciska)