Plinius szerint a világ

Pli­ni­us is ember volt: foly­ton vér­zett az orra, aszt­más is volt, meg túl­sú­lyos, de per­sze több­kö­te­tes mun­ká­já­ban ra­gyo­gó módon tér­ké­pez­te fel és ne­vez­te nevén a ter­mé­sze­ti világ min­den je­len­sé­gét. Jól meg is kapta a ma­gá­ét: ami­kor fel­ol­va­sott a vi­rá­gok­ról, annyi vi­rág­szir­mot szór­tak elébe, hogy majd meg­ful­ladt a foj­to­ga­tó szag­or­gi­á­tól. A Római Bi­ro­da­lom is ci­vi­li­zált volt a maga mód­ján, bár nem volt se wi­ki­pé­dia, se ér­zés­te­le­ní­tő­szer. Ak­ko­ri­ban az szá­mí­tott lát­vá­nyos­ság­nak, ha a le­he­tő leg­rö­vi­debb idő alatt mé­szá­rol­tak le egy falka vad­ál­la­tot, vagy ha a gye­re­kek Sal­lus­ti­us kert­jé­ben óri­á­sok hul­lá­it né­ze­get­het­ték. Vo­et­mann a hús-vér antik vi­lá­got tárja elénk, amely­ben az egész római ci­vi­li­zá­ció a szel­lem he­lyett in­kább az ér­zé­kek­nek akart meg­fe­lel­ni, s Pli­ni­us köny­vei he­lyett in­kább a ki­öm­lő be­lek­ben gyö­nyör­kö­dött. Ha­rald Vo­et­mann (1978) klasszi­ka-fi­lo­ló­gus, aki el­vé­gez­te a Dán Írói Kol­lé­gi­u­mot is. 2010-ben meg­je­lent Pli­ni­us sze­rint a világ című első re­gé­nyé­ért az Észa­ki Ta­nács Iro­dal­mi Dí­já­ra je­löl­ték.