Repkény

"A szerző utolsó műve, a Repkény, kisregény, összegzője és lezárója egy életnek és egy korszaknak, amely után már minden másképpen van. Súlyos betegen, tüdőrákkal küzdve fogott a Repkény írásába. A könyv ún. önéletrajzi regény szorosan vett önéletrajz nélkül. A műtét után lábadozó szerző áll a Korányi Szanatórium folyosójának betört ablakánál, s a szanatórium parkjában bóklászó hatalmas fekete kandúr mozgásában gyönyörködik. Minden további, a regényben szereplő cselekmény és figura a valóság, a fikció és az emlékezésmorzsák káoszának bravúros keveréke, aminek ez a látvány a közép- és kiinduló pontja. Mint ahogy az emlékezet előidőződésének véletlenszerűségében nem bízhatunk, a regény eseménysorának sincs időbeli sorrendje. Mégis plasztikusan láthatjuk ebben a tükörben a hatvanas-hetvenes évek Magyarországának különös, ellentmondásos képét, a hamvukba holt szerelmeket, barátságok létfilozófiai elmélkedésekké absztrahált figuráit, hasonlón a repkény egyetlen száron, létszimbólum gyanánt felfutó leveleihez. Deák László 2016. október 9-én lett volna hetvenéves. "