Suttogások és hallgatások

Az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés feloszlatása, az uralkodó és a magyar politikai elit közötti tárgyalások teljes kudarca után a rendeleti kormányzás évei köszöntöttek be újra. A sajtófelügyelet és sajtóirányítás felelőseinek kettős feladatot szántak a birodalmi kormányzat vezetői. Egyrészt erőteljes, ambiciózus kormánypropaganda útján saját támogató tábort verbuválni és összetartani, kormánypárti közvéleményt teremteni. Másrészt meg kellett akadályozni a nemkívánatos politikai programok további térnyerését és propagálását külföldről és belföldről egyaránt. Érzékeny anyagi veszteséggel járó lefoglalásokkal, pénzbírságokkal, ha kell, fogságbüntetéssel igyekeztek kikényszeríteni a politikai ellenfelek hallgatását – hogy „önként” átengedjék a propaganda terét a kormányzat számára. Nem csoda, hogy az újságírók, ha nem a mélység felett vékony kötélen egyensúlyozó kötéltáncosként, akkor tojások között táncoló művészként látták magukat – ahogy a Bolond Miska című élclap már 1861. november végén közölte olvasóival: „Bolond Miska müvészetre adja magát és táncol a – tojások között”. Jó néhány összetört tojás héja jelezte a sajtó munkásai, a szépirodalom művelői s általában gondolatokat nyomtatott formában közölni akarók nehéz dolgát ezekben az években.