Szatírák

Az 1667-ben Dublinban született Jonathan Swiftet az irodalomtudomány az angol nyelv legnagyobb szatirikusaként tartja számon. Számtalan, mára klasszikussá vált remekmű, köztük a Gulliver utazásai és a Szerény javaslat - szerzőjét tisztelhetjük személyében. Irodalmi munkásságára jellemző, hogy bohózatokkal próbálta az őt körülvevő szélsőséges életeket, a súlyos társadalmi gondokat és a beteges politikát jellemezni, az Ír-tenger mindkét partján. Művészként életbevágó témákban szólalt fel, ám sürgető mondanivalóját néha a közömbösség vagy fegyelmezhetetlenség köntösébe öltöztette. Írásaiban a konvenciók minden feljegyzett és elvárt formáját áthágta. A csak rá jellemző merész, dühös stílus, az álszeméremmel teljes mértékben szakító témaválasztások és példátlanul erőteljes társadalomkritikája révén Swift fokozatosan emelkedett az esszé, a szatíra és az imitáció halhatatlan óriásává. A huszadik században mérhetetlen hatást gyakorolt, különösen Írországban, többek között Joyce-ra és Yates-re. Voltaire a következő szavakat írta Swiftnek: „Minél többet olvasom a műveit, annál jobban szégyellem az enyémeket.”