Szent Antal tüze

Valóban kómában töltött-e öt hetet a közlekedési balesetet szenvedett Amberg doktor, vagy a Morwedében körorvosként átélt bizarr kalandjai végződtek olyan inzultusban, amely kórházba juttatta? Ártalmatlan segédápoló-e csupán az ágya körül sertepertélő férfi, vagy a forradalom nyomán Németországba emigrált orosz herceg, aki von Malchin báró birtokán talált menedékre, majd a báró életére törő csőcselék egyik legfőbb fölbujtója lett? Csak a vágy elérhetetlen tárgya Amberg számára a Berlinben megismert szép görög vegyésznő, vagy egy éjszakára valóban a kedvese lett a báró birtokán? Mi köze lehet mindennek egy osnabrücki régiségbolt kirakatában megpillantott titokzatos márvány domborműhöz? És létezett-e egyáltalán a haladás ellenfeléül fölesküdött von Malchin báró, aki az anyarozs pszichedelikus hatású alkaloidája segítségével (amely az LSD-nek is alapanyaga) akarná újra fölszítani a korunkból kiveszett vallásos elragadtatottságot, s ekképp föltámasztani a Szent Német-Római Birodalmat? Leo Perutz osztrák író (1882-1957) első ízben 1933-ban megjelent regénye választ tartogat ezekre a kérdésekre. És, korántsem utolsósorban, megmutatja, miként és milyen vihart arat egy megszállott, aki a haladás helyett a történelem kerekének visszaforgatásán munkálkodik. A könyv olvasható példázatként is a tömegmanipuláció veszélyes és önveszélyes, magát a manipulátort is felemésztő voltáról. A regény azonban nem csak emiatt megdöbbentően modern: fikció és valóság (sőt alternatív valóságok) viszonyát és az elbeszélői hitelesség kérdéseit feszegetve mintha egyenesen a mai olvasóhoz szólna.