Színről színre

"Úszik egy nő a víz szintje alatt, bokalánc van rajta. Nem bántják a tenger gyümölcsei. Felhozza őket. A második kötetébe hozza, hova máshova. A másodikkal mindig nehezebb, mert azt már nem nézik el. De itt nincs lebukás, nem sípol az úszómester: nem fulladunk szürkeségbe. A második nekifutás. Csapzott haj, vízhólyagok. A tereptárgyak, az alattomban odarakott küllők, gátak. Látszanak már a sebek is. Tavaszodó líra: ez a kötet egy május egy. Sötét köveket visz egy nő a Hold alatt. S nem csak alatta. Mert minden való költő űrutazó is. De le is kell tudni ereszkedni. Bemegy egy nő a kórházba valakihez, és megfésüli. Aztán összeborzolja. Nem szokványos (beteges) költészet, hanem szokatlanul csengő és egészséges. És ahogy öregszünk, egyre jobban tudjuk: fő az egészség." Pollágh Péter