Téli utazás

Elfriede Jelinek úgy ír, mintha zenét komponálna. Radikális újító, a színházi nyelv mestere. Darabjai már rég nem egyénekre szabottak, inkább a mediatizált világot jelenítik meg. Nála a közvélemény hangja szól, sokszor kórusszerűen; elcsépelt közhelyek, üres sztereotípiák, ám a felszín hullámzása mindig a mélyben kavargó indulatokkal terhes, ettől felkavaró. A Téli utazás Schubert azonos című dalciklusára épül. Jelinek életművén belül kivételesen személyes alkotás. Hiába Nobel-díjas, az írónő marginális helyzete nem változott. Továbbra is küzd a közízléssel, a "sielő nemzet" mentalitással, a történelmi felejtéssel. De főleg az idővel küzd, és ez a küzdelem rendre a művek javára dől el, mindig az élet húzza a rövidebbet. A Téli utazás virtuóz nyelvi csörte az elmúlással, mosolyogtató Freud-pamfl et az anya-leány viszonyról, és az írónő fájdalmas szembenézése saját lelkiismeretével az alzheimeres apa nagymonológjában. Hipermuzikális, költői szöveg, igazi bécsi hang, amely a létezés szakadékai fölött táncol. ELFRIEDE JELINEK 1946-ban született. Elvégezte a bécsi konzervatóriumot orgona szakon. Költőként kezdte pályafutását, ötven éve publikál. Eddig tíz regénye, csaknem negyven színműve és számtalan esszéje jelent meg. Életműve kezdettől a viták kereszttüzében áll. 2004-ben Nobel-díjat kapott.