Tisztelt családom -od -ja

Az én családom? A Te családod? Mások családja? Itt sajnos, mindnyájunkéról szó kell hogy essék. Bele kell gázolnunk egymás belügyeibe. Csak az a szerencséd, kedves fiatal olvasóm, hogy én sok más család belügyeit jobban ismerem, mint a tiedéit. S legeslegjobban egy bizonyos Varga-család veséjébe látok bele. Titeket így aligha tálallak fel közcsemegének. Nem rólatok beszélek, hanem nektek. A legkisebb család is olyan, mint egy dzsungel: teli lappangó érzések sűrű félhomályával, titkok, félelmek, dühök, fájdalmak, ragaszkodások és rögeszmék megkötöző folyondárjaival. Sőt olykor egy-egy önmagából kitörő fenevaddal is. Remélem, Te nem vagy még ilyen fenevad, aki rákaptál volna mások vérére, bántására. Ha mégis: tedd félre ezt a könyvet. Ez csak akkor szól neked, ha olyan utat keresel a dzsungelben, amin apádat, anyádat sem kell a földre taposnod, de magadat sem kell őmiattuk föláldoznod. Van ilyen út? Nem mindig van. Akadnak áttörhetetlen dzsungelek, amikből csak menekülni lehet. A legtöbb család mégsem ilyen fojtogatóan elviselhetetlen. Hadd higgyem, hogy a Te tisztelt családod sem. Akkor pedig érdemes együtt keresnünk a dzsungelunk törvényeit.