Titi

Göröcs János azon kevesek egyike, akik nemcsak részesei, de egyben főszereplői is voltak a magyar labdarúgás egyik fényes, sikerekben és eredményekben gazdag időszakának, a hatvanas évek futballjának. Az Aranycsapatot követő úgynevezett "meggypirosak" vezéregyéniségeként nemcsak a pályák labdaművésze volt, hanem a közönség abszolut kedvencének is számított. Az Újpesti Dózsában, a magyar válogatottban, majd egy furcsa fordulattal a Tatabánya csapatában töltött évei részint hű lenyomatai másfél évtized honi futballtörténelmének, de egyben szociografikus erejű "fényképei" a stadionokon, a pályán kívüli világnak, a Kádár-korszak magyar valóságának.