Utolsó figyelmeztetés

Körmendi János barátom nemcsak kitűnő színész, hanem mély filozófus, bölcs bohóc és felejthetetlen mesélő volt. Mesék, történetek, anekdoták, halhatatlan poénok és mondások mestere. Amíg a Madách Színházban játszott, félve osztottak rá szerepet, mert ha belépett a színpadra, nemcsak a közönség, de a kollégák, a műszakiak, a kellékesek is fulladoztak a röhögéstől. Egyetlen mondatból, mint a nagy bohócok, egész előadást tudott kerekíteni. Ő maga azonban nemigen nevetett. Komoly ember volt. Keserű filozófus. Kedvenc szerzője a komor Schopenhauer.Manapság gyakran jut az eszembe, mert egyszer föltett nekem egy kérdést, amire nem tudtam válaszolni. Mostanában, ahogy az újságokat s főleg a gazdasági híreket olvasom, gyakran eszembe jut.- Mit gondolsz, milyen lehet az, amikor az őrültek megőrülnek?Most már tudom a választ. Ilyen, mint most! Mint ma.Nos, üzenem Körmendi János barátomnak a boldog túlvilágra: megtaláltam a választ!Függöny! - mondaná Körmendi János.