Várunk

Seres Lili Hanna első kötetének sűrű, alaposan megrostált anyagábül kiderül, hogy olyn intellektuális szerzőről van szó, aki szenvedélyt igyekszik megfejteni, analizálni, és kordában tartani. Hisz benne, hogy a vers falai közéterelt lüktető ösztönt a tudat meg tudja zabolázni. Amikor mégsem, gyönyörű sorok szabadulnak el. Kiváló ritmusérzék, iróniaés kegyetlen éleslátás jellemző ezekre a versekre.A végső kérdés, amit a szerző újra és újra feltesz, az az, hogy valójában mit lehet kezdeni az életünk alján felgyűlt reménytelen szomorúsággal. Felszínre hozni? Betemetni? A verse nem gyógyír, nem válasz, a vers kérdés. "Péppé ázott rügyeken gyalogolva egyszer csak ugyanazt dúdolod." Szavai belénk ivódnak, visszók őket magunkkal, ha akarjuk, ha nem. Fülszöveg: Tóth Krisztina