Világtalanul?

Melegszívű, a világot befogadó gondolat, hogy minden a magyar irodalom része, ami magyarul olvasható. Fontos is, hogy így legyen, főleg, ha Szerb Antallal valljuk, hogy az igazi világirodalom nem az, amelyet az egész világ ír, hanem amelyet az egész világnak írnak így nekünk is. De bekerülhet-e irodalmi vérkeringésünkbe akár a legkomolyabb fordítói munkával átültetett legegyetemesebb írói üzenet is, ha olvashatósága nem jár együtt befogadókkal, laikus és szakértői reflexióval? Van-e, aki e születve feledés ellen dolgozik? Van-e Magyarországon a világirodalomnak kritikája, és ha igen, kik írják? S ami még fontosabb: vajon valóban világszínvonalú irodalmunkban merítkezve nem feledkezünk-e meg a Föld maradék 99,9%-áról, s nem maradunk-e magunkra, világtalanul?